mása
2008.08.16. 09:42
mintha fájna a fejem.
konok, szívós állapot telepedett ide mellém,
együtt bámulunk magunk elé, hogy megint.
ő sem ért engem, én sem őt,
de egy óra mér neki is, nekem is.
lehet tíz percen át egy műanyagvillát bámulni
anélkül, hogy eszedbe jutna bármi más
a színén, a formáján és szagtalanságán kívül.
ilyenkor az elektronjaim a kanapéival szerelmeskednek,
csupa 69es körülöttem, ahová eddig
csak néhány szőrszál merészkedett.
elmosódnak a határok, és ha rám gonsolsz,
és kérdezik,
nem élőlény,
nem elvont fogalom,
tárgy az.
tudod, mikor pislogsz, és a szokásos felborul,
csukva marad a szemed, hogy mindegy
mása
2008.05.26. 00:17
egy kicit félek
egy katicabogárnyit
egy kicsit félek
de nem
a cserebogár már túlzás lenne
mása
2008.05.04. 23:52
elönt egy beazonosíthatatlan, sunyi állapot,
felhúzom a felső ajkam, biggyedek ki magamból
egyedül a muszájokkal, a jövőm apró előrebocsátott igényeivel
utálatos
direkt kényelmetlenül fekszem
elképzelem, hogy szeretnéd, és másképp
máshogyan
más pózban
érted, nem?
automata kávé után a száj íze,
valami olyasmit izzadok éjjel
kérdéseket sikálok fényesre minden lopott percben,
nagy tolvaj lettem megint
némi zene eljut idáig
ahogy a dóból ré lesz,
úgy hullok vissza a tervezgetésbe
szoktam figyelni,
a torkomba vagy az orromba ér előbb a sírás
ahogy a forró levegű kisiklik az orromból
onnan már mindegy
onnan már vesztettem, és két buta perc, hogy miért
én tényleg nem tudtam, hogy a súbsedé visszafelé is van
és ilyen nagyon van visszafelé
egyedül vagyok.
miért?
rúgdosson ide nekem valaki valakit, aki felel nekem valami épet
éjjel felriadok, de jaj, hol az a két orrlyuk,
kettő e még egyáltalán
rezeg a telefonom,
rezzenek bárcsak,
hogy mi bárcsak,
nincs idő tisztázni,
már olvasom,
ó,
gyors válasz
elemzem magam,
vajon várakozom?
várok?
egyetlne kérdésbe is belezavarodom,
nem jutok tovább,
marcangolom ezt miszlikbe,
és dülöngélek egy kicsi, egészen kicsi kiszabott térben úgy nagyjából függőlegesen
mása
2008.04.06. 10:46
egész éjszaka visított egy autó,
a hangsebesség imádja önmagát,
szomszéd dörömbölt a nyílászárókon,
a Hold röhögött a csöveseken,
a csövesek röhögtek a sánta kutyán,
aki ugye a holdat, hogy a kör záruljon.
ünneplő ruhát vett a csendes várakozás,
a kávé még feketébb volt a csészében,
a harmatcseppek mind kihúzták magukat a Margit-szigeten.
a földszinti lakásban sokan voltak,
felettünk kevesebben.
a falnak elég ronda barackszíne volt,
ez lefoglalt egész hosszú időkre.
feküdtem a kanapén,
megtáncoltatott két-három párna is,
a pálinka jobban tudja, hogy hány.
igen, a gyertyaláng giccs,
egyeztem meg a nu jazz-zel,
amit szintén illethetne kritika,
ha csak egy gondolatom fel tudna venni több tagmondatos formát.
csináltunk lufiból gmo-s szőlőt,
kipipáltuk a csináltukat egész hétvégére.
vajon mi van a foszlányaim között,
persze a csenden kívül,
lehet telefonálni,
elég olcsó
mása
2008.03.31. 12:15
derékszögben látszik
a lelkem azon szakasza,
melyre a szívemet tükrözve,
szerelmet kapok.
mása
2008.03.31. 12:03
röhögök.
csak röhögök.
remészetes reakció lett:
könnyem csordul, röhögök.
elvetted tőlem a sírás minden finom pillanatát
nem tudom komolyan venni magam.
a só maradt, a víz, a vörös szem.
mi fáj nekem?
ami ezredszer is?
érted sírok vagy miattad?
nevetséges.
miért írsz nekem szép szavakat?
nem kellenek,
újság sorai közé írom őket,
kiteszem az erkélyre,
viszi a szél,
lefelé viszi a járdára,
odateszi,
ott a helye.
te a csak a létigét ismered,
meg néhány bibliai ócskaságot,
cselekvő ige veled történik.
bőgök, kapálózom, dühöngök,
de hamar elcsendesedem,
soha nem tartott sehová a könny,
nem mosta tisztára soha a szíved
körbenézel te néha?
hideg meleg arányai,
szennyes és patyolat,
és én?
éhes vagyok, kurvára fázom,
sajtburgert, puszit.
az én függvényem szerint valaki y negatív.
ó én szívesen odaadom az x em,
cseréljünk,
átkozzon majd engem,
ha kidobják végül az egész matekfüzetet a francba.
hogy lehet nélkülem velem
hogy lehet mással értem
sajtburgert, kettőt.
már csak szuszogok,
beheveredem egy sarokba,
elvihető.
mása
2008.03.31. 10:59
te szegény lány.
veled gondolok több napja csak.
én meggyötörve ébredek még,
de a nap már kellemes,
nem bánt a fény,
a dolgok történnek a saját lábukon.
nem vagyok egyedül,
nem reszketek össze-vissza.
szó szót követ.
te szegény lány.
és újra élem minden szörnyűségét a reménynek.
hiszed, hogy a jövő idő tartogatja,
amit a jelen csak kinevet,
és rútúl azt mondja, messze nézek, tudod, husika.
mosolyogsz, és csóválod a fejed,
tudodtudod.
dehogy tudod.
összeszorul bennem a hús,
rohangálok fel-alá halott csecsemővel kezemben,
melyik sarokba rogyjak,
futok megint a megint elől,
még az előzőt élem,
de már a következő riaszt.
előző és következő között,
tudod, mi van, te drága lány,
semmi.
semmi nincs, semmi van,
ízlés szerint,
mi, te is meg én is,
úgyis megakadunk már a semminél.
behunyom a szemem, de kicsorog a könny így is,
végigmázolja a sajnálatomat,
szép kagylófényű aggodalom,
mind a tied.
zsebkendő vagy, csak taknyot kapsz,
akármilyen finom is tud az lenni.
szorítom a fogaim,
te szegény lány,
a világon egyedül én tudok róla,
hogy neked rossz.
és a szívem szakadozik csendben,
nagy nagy csendben.
mása
2008.03.31. 10:40
csak magamról tudok írni,
más nem ragad ide,
se belül, se kívül.
legfeljebb ragacsos érzelem darabkák,
maradékok, visszaöklendezett múltocskák
vannak rágva.
fel van mászva a macska a fára.
fel van mászva, ott is marad.
nem meggyőző az a tűzoltó.
persze, számonkérem önmagam,
centiméterenként mutass rá a vektorokra,
melyik merre visz, és mi oka van rá.
tegnap megint összekutyulódtam,
valaki egy kicsit idejön, és megölelget?
én ezt most megint csak úgy nem értem,
ha idejössz, leülsz, ölbe veszel, és elmagyarázod,
én igazán meghallgatom, és elbújok beléd.
émelygek, csak nem indul a nap
mása
2008.03.18. 19:24
könnyel mosogattam az odaszáradt gombaszószt,
talpam ragadt a linóleumhoz,
dühös voltam és szabad.
egy pár pici mondat,
kevéske karakter,
néhány gombnyomás,
és a hiányuk.
az összekuszálódott és homályos viszony e pár dolog között
elég,
hogy végigzokogjam az akciófilmet a moziban,
és az éjjelnappaliban lecsöpögtessem a pultot,
a szemfesték és a könny lopva indult a pénztár felé,
épp időben törölte fel a fejcsóváló fiú,
hogy még holnap is bemehessek párizsiért.
elég volt.
elég.
vége van.
ezzel az öt randa betűvel, megmutatom bárkinek, hogy hogy vagyok.
véglegelégvége.
mostam a tányérokat és röhögve zokogtam nekik,
hogy ennyi volt,
ennyi voltam és vagyok,
kevés,
nem kértem sokat, mégis sokat kértem,
most még egy kicsit nem leszek boldog,
de az idő, tudod, az mindent,
miért az én bajom lenne nagyobb,
olyan szép lesz nemsokára minden,
addig meg néha titokban lehet pityeregni a párnámba,
és ok nélkül elszontyolodni a villamoson.
így esett,
rossz volt,
rossz lesz,
fáradt vagyok,
szánok,
elég volt,
egyedül lesz,
hazug remény ne lesz,
nincs tovább,
szív kussol,
a nobel díj is tök jó dolog.
mása
2008.02.13. 22:28
folyton kiszárad a kezem éjjel,
erre felébredek,
mintha riadnék álmomból.
unatkozom,
tekergetem a körülöttem lévőket,
figyelek halkan vagy hangosabban,
eltelik a nap közepes hamar.
várakozom
.jpg)
