izgatsz, összeszorítasz.
már mindent kipréseltem magamból, hogy elférj,
de lobogsz,
nem vagy méretre szabva,
túlnősz te rajtam.

hiába bontogatom le éned rétegeit szavakkal,
pillantásod már kislány viszonozza,
s követlek szememmel, mint gazdáját a kutya.

de kutya nem szűköl így gazdája tekintetétől,
ember vagyok,
szeretendő, szeretnő.

elmerülök benned,
üljünk le s nézzük egymást,
elhullámzom, tengert játszom,
ne mozduljunk soha többé.
egy mozdulat érvényes,
induljunk egymásba,
s kuszáljuk jól össze, mink van,
ne tudjam,
hol kezdődik
hol végződik
az önmagam.


2007.03.19.