csuka_máj_olaj

visszaimádkozta a szemébe a könnyetmondhatni bebuggyant neki;az apró győzelmek végettcsak aprópénznyi hidakat avatnak,gondolta, meg hogy micsoda hülyeség,rázta a fejét, mintha egy légy vagy valami.mindig roszz oldalt választott lefelé a lépcsőn,valahogy mindenki vele szemben jött…

kicsi üveggolyók gurultak ki a szívembőla talpam alatt göröngyöt vetett a betonaprózódott a világ úgy általábana nyugalom és az egyszerűség hirtelen valahogy nem állt meg a lábánizgága idegcsomókkal gurigázott a gyenge tavaszi napsugár a világ átállt a másik…

csurog a csendfeszül az életedsokszögre peckelted emberekkelmagadnak hegyeztél sarkot strihelniaz a határ léteziklényegtelen, hogy te vagy betonbólvagy az élet körülötted