kicsi üveggolyók gurultak ki a szívemből
a talpam alatt göröngyöt vetett a beton
aprózódott a világ úgy általában
a nyugalom és az egyszerűség
hirtelen valahogy
nem állt meg a lábán
izgága idegcsomókkal gurigázott
a gyenge tavaszi napsugár
a világ átállt a másik oldalra,
onnan kiabált, hogy nemnem
erős vár a mi lelkünk,
keresztre is feszíthetitek,
ahogy tetszik
kirakat arcú lány a kapualjban
bármelyik kínai pucsit eladná neked,
úgy mosolyog
a megrökönyödés előretolja a hanyagság csapatait
elindul a láncreakció
már most ápolják a még ép katonákat,
fertőtlenítő szag a szájban
nem tudok veled kenyeret sütni,
folyton túrod azt a kurva lisztet a koszért.
túrjad
szórod a szemembe a port,
addig hozzábújok a kemencéhez
kósza ijedtség
2009.03.10. 20:27
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://masa.blog.hu/api/trackback/id/tr28994446
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.