visszaimádkozta a szemébe a könnyet
mondhatni bebuggyant neki;
az apró győzelmek végett
csak aprópénznyi hidakat avatnak,
gondolta, meg hogy micsoda hülyeség,
rázta a fejét, mintha egy légy vagy valami.
mindig roszz oldalt választott lefelé a lépcsőn,
valahogy mindenki vele szemben jött fel folyton,
feladta egy idő után,hogy taktikája legyen
persze a beleszarás is taktika,
gúnyolódott, mintha attól kevesebben röhögnék ki,
ha ő is nevet, ha ő is a leghangosabban nevet.
megnövekedett követési távolság,
fontoskodott a hangszóró a hidegben,
a halk közösségépítő szitkozódások és toporgások között
ő négyesnek magát és hatosnak képzelte a vágyait,
mert mindegy is,hogy ki maradt le,
valahogy még a remiz előtt kéne együtt egykét megálló
