sötét a szoba, zene rángatózik csak,
számolgatja a perceket, unatkozik
sír a négyéves, haza kellett menni,
pedig a kavicsokkal még igen sok dolog lett volna
mackósajtot eszik barátköztre a néni
tulajdonképp mindjárt lefekszik, tulajdonképp mindjárt felkel
az augusztusi pest először vesz ma levegőt
lassan büszke éjszaka járja
rozénedves szemek nyílnak
fészkelődnek a kotonok a farzsebben
a refrén hirtelen magára döbben
