csuka_máj_olaj

te szegény lány.
veled gondolok több napja csak.

én meggyötörve ébredek még,
de a nap már kellemes,
nem bánt a fény,
a dolgok történnek a saját lábukon.
nem vagyok egyedül,
nem reszketek össze-vissza.

szó szót követ.
te szegény lány.

és újra élem minden szörnyűségét a reménynek.
hiszed, hogy a jövő idő tartogatja,
amit a jelen csak kinevet,
és rútúl azt mondja, messze nézek, tudod, husika.
mosolyogsz, és csóválod a fejed,
tudodtudod.
dehogy tudod.

összeszorul bennem a hús,
rohangálok fel-alá halott csecsemővel kezemben,
melyik sarokba rogyjak,
futok megint a megint elől,
még az előzőt élem,
de már a következő riaszt.
előző és következő között,
tudod, mi van, te drága lány,
semmi.
semmi nincs, semmi van,
ízlés szerint,
mi, te is meg én is,
úgyis megakadunk már a semminél.

behunyom a szemem, de kicsorog a könny így is,
végigmázolja a sajnálatomat,
szép kagylófényű aggodalom,
mind a tied.

zsebkendő vagy, csak taknyot kapsz,
akármilyen finom is tud az lenni.

szorítom a fogaim,
te szegény lány,
a világon egyedül én tudok róla,
hogy neked rossz.

és a szívem szakadozik csendben,
nagy nagy csendben.