kréta csúszik a táblán,
a mozdulatra figyelek,
nem az ívre, amit hagy
az a krétaporos kéz az én arcom simítja,
belealszom az előadásba,
körülöttem figyelem zsizseg,
lassan megadom magam
neked, már jóideje győzködsz,
lehunyt szemem mögött vársz,
hintázol és sült gesztenyét eszel.
ajkaim és a bőröd randevúja
olcsó kis talponállókban,
dizájn, procc kávézóban,
galambcsípte téren,
sötétedéskor zár kertekben.
tíz mondat mindkettőnktől a telefonban,
gyors és kialakulatlan terv, hogy végre mikor.
menned kell, és én vagyok a hüvelykujj,
ami nyomja a pirosat, szevasz.
éjszaka zizegek, a puszi hol itt hol ott tűnik fel,
gyere adj még egyet, hát mi mindig minuszban vagyunk?
szombaton az arcom,
vasárnap az ujjaim,
hétfőn a hasam
aludt el mosolyogva kezedben.
reggel egyre csak perceket csalunk,
és én titokban egyre korábbra húzom az ébresztőt,
félálom veled
nem félem veled
elomlom veled
álom veled
előlről veled
2008.10.31. 11:31
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://masa.blog.hu/api/trackback/id/tr56742072
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.