zötykölt a vonat,
kotyogtam belül kicsit,
már leülepedett, mi fájt, mind.
utálom a várótermeket,
azokon a sineken fogok sétálni,
miket benőtt a gaz,
hátha találok egy-két ott felejtett mozdonyvezetőt.
megfogatom a kezem,
sétálunk a fémen,
még nem forró,
a napra várunk.
a hideg és a talpam kerülgetik egymást egy darabig,
aztán összekapaszkodnak,
reccsennek a lábbujjaim,
márvány a sarkam,
már vár a dallam,
amit dúdolni fogok,
amíg értem nem jöttök korholva,
hogy a jaj, a váróterem talán jobb lett volna.