savanyú sötétedéssel ült pestre az este,
a soron következő.
kószáló cselekvés, rögtön állítmány;
cselekvő kószálás, igének halovány.
korpa a vállatokon,
lesepritek az öletekbe,
lesepritek a cipőtökre,
lerázzátok a a földre,
csakamíg
a nyakatokig nem ér a keratin.
szomorkás szaggatottan sír a telefon a fületekbe,
mert van valahol valaki,
aki apró sóhajjal csúsztat vissza a zsebbe,
ott villogtok tikatik, tidanik a sötétben,
hogy kérlek.
néma negyedórák, az agyad bábozik veled.
zsibbad a lámpafény,
pixelekre esik a kontúr,
dacoskodnak a fák a körúton.
egyre megy a világ.
bérházak pislognak fáradtan,
visszabólint néha egy egy féklámpa.
cseteltek odabent mind,
a monitor hunyorog a sok szmájlitól.
beköp a függönyrésen a beteg csillagfény,
gurul a parkettát, fölnyalják majd a porcicák.
lüktető tévéfény a nappalikban,
az arcotokra fest fess mosolyt:
a holnapban a mátok.
mindegy-
van pirossal isten alsógatyáján
