körbeölelt végre az életem,
és mosolyogtunk kívül belül,
lehet a járdán is haladni.
viszonylag üres táj lennék még,
de nem bánom, még tetszik is kicsit.
szukcesszió nulladik állapot,
de nem buzog a só göröngy körül.
parkettáról szól a notebook,
majszolom az estét,
nagymamám a kiflit tejjel,
úgy ette, nyammogta,
bámultam szemérmetlenül,
minden mozdulat bennem,
nyammogom én is a félhomályt, a csendet,
a félénk nyugalomszerű ködöt körülöttem.
egyszerű, kedves szavakat puszilgatok,
beleszövöm, de paszírozom az álmomba is.
