nem tudok veled most mit kezdeni.
fáradt vagyok, kimerült,
aludni vágyom, elomlani karokban és finomban.
figyelmesen bólogatni,
közben titokban lefejteni rólad a kötelet,
amit te magad tekertél magad köré,
nem megy.
nézel hatalmas barna és fehér szemmel,
nézel, és be vagy zárva
szempillák, lábujjak, köldök börtönébe,
ezzel harcokjak most,
némi bűntudattal csóválom magam,
nem tudom, mi a következő lépés,
oda-vissza, csak oda-vissza,
hadd hintázzak én most magammal,
menj innen.
nem ezt vártam,
szikkadt csend ül körbe,
mikor mondhatok én ilyet,
mikor várhattam én ilyet,
valami elromlott,
nem javítom meg,
te csak bütyköljed,
és közben tedd magad alám néha,
kínos egy kicsit a sámli.
Távol
2008.01.28. 10:12
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://masa.blog.hu/api/trackback/id/tr27314475
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.