csuka_máj_olaj

hallgatok,
figyelem, ahogy felzavartam a pöcét
az erőből beledobált kövekkel,
amit az elmúlt napokban tördeltem össze-vissza emberekből,
például a büfés néninek tartozom,
meg a többi,
ami jóval nagyobb,
és mind mástól van.
összegyűjtöttem,
és egyesével arcon dobtam vele magam,
hogy a vérrel együtt kis én is kifolyjon az orromból,
és beledugjam az ujjam,
forró e vagy langyos, mint amilyennek kintről tűnik.
szóval mondom, hallgatok,
figyelem a kavarodást,
és rossz a kedvem.
ezt mondjuk nem értem,
miért ne lehetnék közben derűs,
le fogom rontani a felmérés pontosságát,
viccet mesélek magamnak, hátha,
hiába, bús a komor,
és komor a bús,
dögöljek meg ott, ahol vagyok.
azért szemlélődöm figyelmesen,
elég undorító látvány,
nem könnyű munka,
minden tiszteletem a magamé,
jutni kéne valamire.
nem tudom,
kéne még vér,
kéne még én,
kéne még kő,
holnap új nap.