Feje tetejére állt ma a világ,
hogy ezentúl igy legyen a helyén.
Timindenki eltörpültetek.
Halk szavak, nehéz szavak,
Még jó,hogy nem levest ettünk,
A borjú elnyelte a hangot,
Hogy kijött belőlem,
Mit befelé udvariasan betűnként pakoltál.
Nem szóltam, sőt, hallgattam,
Kérdeztem, ha volt mit,
Többnyire nem volt.
Belül lázasan igyekeztem fenntartani a rendszert,
Mi sebtében épült ki,
Hogy a kivül feszes maradjon.
Hát maradt.
Belülre csak ü és l jutott ugyan,
De a fesz lényeg,
Meg a fasz,
Körülbelül ezt mondtad nekem,
És megtanultam,
Előre megtanultam.
Néha mosolyogtál,
A vallomásszag azért csak kiszivárgott,
Ugye épp most ismerted be,
A te lelked sem hermetikus.
Felemeltél ide a felnőttfélelmetesbe,
És elengedted a kezem.
Egyedül vagyok.
Lehet, utánad megyek.
2007.09.28.
Feje tetejére állt a világ
2007.10.28. 11:42
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://masa.blog.hu/api/trackback/id/tr24210690
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.