szia, szeretlek.
letenném a kezed az asztallapra,
alaposan megsóznám,
nagy levegővel lefújnám,
és kajánul mosolyognék, hogy csak úgy.
meglöknélek a vállammal,
te- azt hiszem- nagyot lódítanál rajtam,
és boldogan repülnék odébb,
hogy aztán visszanevessem magam melléd,
de legalább a közeledbe.
moziban lennénk,
hirtelen csak egy nagyon kis puszit adnék,
bagolyszem, hisz nem is én voltam,
libabőr, hogy nyakamba viszonzás.
ötórakettőre mennék a muszájhely elé,
sapkában várnám, hogy észrevedd,
nem birtam az ötóraharmincat a ferenciekterén.
persze, csak a galambok miatt, szögeznénk le együtt.
hátulról hozzád simulnék,
és susognám a susognivalót,
amiben nem alany és nem állítmány,
hanem csak a szerelem.
másik mozgólépcsőn mennénk le,
csak téged látnálak,
a tömeg meg csak engem,
persze előbb érnél le,
és állnál, várnál ott csendben.
szia,szeretlek.
feltételes mód
2007.09.23. 21:55
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://masa.blog.hu/api/trackback/id/tr91174656
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.