összevarrtam emlékekből
és előbányászott derengésekből
és hiányokból
és vágyakból
és álmokból
egy sémafélét,
mi jó nekem,
s mit szeretek,
mi simogat,
mi a kéjes itt bent,
szánkózni a kellemesen.
korrekt kis séma lett belőle,
halovány félelemmel illesztettem hozzá azt,
amim most van.
mintha egyedül lennék,
sok volt a b válasz,
ezt mondja a bravogirl.
mintha, dehátnem,
a makacsom hárít,
hinni jó, hiszek neki.
volt ez a nap,
elfogyott,
nem kaptam senkitől semmit,
nem adtam senkinek semmit.
a szabadság egyszemélyes dolog,
a szerelem talán kettő,
a szabály maga az együtt.
szimpla délután
2007.12.24. 01:39
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://masa.blog.hu/api/trackback/id/tr63273801
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.