néztem a tévét, és sírtak a nők,
sőt zokogtak keservesen,
kiválasztottam egy-egy könnycseppet,
azt követtem végig az arcukon.
lecsurgott hevesen a padlóig egészen,
onnan azonban
óvatosan felkapaszkodott,
fel az orromig,
ott megült.
oda akarta befészkelni magát,
tiltakoztam,
de ő csak csillogott:
okom van és engedélyem,
megbántott, és te is tudod,
naná, hogy bemegyek,
engedj,
8 másodperc múlva ki kell csordulnom,
pontosan a te szemedből,
ne magyarázz,
sietek, várnak.
várta vissza a bánat,
ezt vetette még oda,
mikor letelt az idő,
és lesietett az orromtól jobbra.
pityerg
2007.05.08. 22:20
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://masa.blog.hu/api/trackback/id/tr2472974
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.