csuka_máj_olaj

ma a telefonom segítségével meggyőződtem róla,
hogy nem kellek, csak egy kicsit, úgy egy mozinyi
idő van rám szánva ott nálad, abban a
homályos, kovácsoltvas te életedben.

választhattam volna szavakat,
beszélgetni rólunk, ez milyen szép,
és mennyire nem jellemző,
beszéltem volna valamit, és te hallgattál volna bármit,
kezemet zsebre dugva,
hűvös olyankor az utca,
sétáltam volna hazáig, talán még tovább.
ki a szívem szélére,
egészen a mélyére,
népdalba csavarva a kínt,
mit veled csak hetykén a zsemembe dugtam.

nem kérek sokat, nem várok sokat.
a viszonylagosság dühít,
de figyelmen kívül hagyom,
ha tudnád,
így milyen egyszerű,
mosoly alakú öbölben úszni,
nyugalom.

te csak teszed, amit,
veled csak tétetve van, amit,
és csak hallgatod, hogy én értem,
én megértem,
ó én megértem,
de egyszer csak játszásiból lehet majd,
hogy úgy teszünk együtt,
mintha te csak úgy izé szeretnél,
és nem, hogy úgy, hogy mondanád,
hanem, hogy tényleg, igazából, örökkön,
de úgy,hogy az összes ö betűn
folyjon a véred.