csuka_máj_olaj

feldühítettél, csattogtam,
mint nyitva hagyott ablak,
te pedig elsétáltál,
hogy utánad dobáljam minden sarad,
mit a számba tömtél boldogan cipőd talpáról.
én megrágtam,és lenyeltem azt a sarat,
szavam nem volt,
arcizmom nem volt,
mi rándult volna akár aprót,
hogy jaj,
kutyakakiba lép néha az ember,
csak rágtam keserű elhatározással,
megemésztem én a te bűneid,
még igy is belefulladhatsz,
marad elég,
de tudom, és ettől
a mellékíz
emlékbe,
hogy még azt sem vennéd észre,
ha belefulladnál.
nem,
mint ócska hulla jönnél a sarkamban,
bocsánat, lihegnéd kitartón,
ne haragudj, én voltam, csak én voltam,
aztán nem mesélnél, el el ejtenéd,
kiböffentenéd és na mindegy,
hogy kellenék, meg minden.
És én rád néznék, hogy:
szarszagú a leheleted.