játszótéren por csillogott a napfényben,
szédülten kavargott a kisfiú lába után,
a lendülettől mindig szerelembe esett,
és csillogott, csak csillogott csendesen.
fogad alatt homok csikordul,
végigiszkol rajtad az undor,
s vijjogva szánt végig az iszony,
hogy hagynának meghalni, bizony.
nedves földbe magam mélyre befúrni,
harmatcseppet a fűszálról lenyalni,
kis lábamra óriás bakancsot húzni,
meztelenül metróra szállni.
fény
2007.04.21. 23:37
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://masa.blog.hu/api/trackback/id/tr6261834
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.