magamra döbbentem,és milyen hangosan csend van, és milyen élesek a kontúrok,arany és fekete zománc mindenen.lassan veszem a levegőt, nincs agykapacitásom összekoordinálni egy lihegést.szemem fel-alá jár,gondolataim egymást rugdossák,nem sírhatok,túl sok lenne most.körözök valami…