hazáig nevettünk, én ráztam a trolit, nem ő engem.aztán egy lépcsőháznyi sírás,két-három emelet,és szomorúság letudva,zsebre téve mélyre,pontosan ennyit szabtam ki magamnak minden napra.egyszer elkezdtem kibontani a hungarocelt,hány másodperc múlva csomagoltam rögtön…